Kialakulása

Egy, a XIX. század első felében készült festmény tanúsága szerint az akkori Magyarországon a helytelenül Lepus communis néven meghatározott közönséges házinyulak, vagy más néven parlagi nyulak igen nagy küllemi változatosságban fordultak elő. A parlagi nyúl megjelenése nem volt egységes, így nem rendelkezett az egyes fajtákra általánosan jellemző tulajdonságokkal sem. Az azonban állítható, hogy a többnyire kistestű és változatos formájú-színű állatok ugyanakkor szaporák, rendkívül igénytelenek és edzettek voltak. Nem volt szükségük különleges takarmányozásra és klimatizált elhelyezésre sem. Nem volt tehát gond velük, de csak kevéske húst és kicsiny prémeket termeltek.    A hazánkban első alkalommal 1885-ben megrendezett nemzetközi házinyúl kiállítás már a fajta tenyésztés időközben lejátszódott térhódításáról tanúskodott. Itt a közönséges házinyulak mellett további öt kategóriában mutattak be állatokat, és ezek között a félparlagi Magyar Vadas mellett már szerepeltek a Flamand Óriás (Belga Óriás néven szintén ismert) nyulak is.     A Magyar Vadas nyúl a hazai rögön, a közönséges házinyúlból szelekcióval kialakult fajta, amely valamivel már nagyobb testű és egységesebb küllemű, elsősorban vadas színű volt, 2. kép. Kifejlett kori testsúlya 3.5-4.5kg, testhossza pedig körülbelül 30cm. Lassabb fejlődésével szemben előnyös tulajdonsága volt zömök testfelépítése, szilárd szervezete, jó nevelő képessége és igénytelensége. Óriás nyulakról századokon át több feljegyzés is keletkezett, de csak a Flamand Óriás nyulat tenyésztették nagy számban Genth (Belgium) környékén, ahol a tenyésztők klubjainak rendszeresen megtartott vetélkedőin a nyulak súlyát egymáshoz hasonlították egy kétágú mérlegen (nem mérték), és természetesen a legsúlyosabb lett a győztes. Az első küllemi meghatározást 1895-ben adták ki, amiben a szín alapján két típust különböztettek meg: a fehér hasú vadast, és a sötét hasú vasderest. Ezen nyúlfajta kifejlett kori átlagos testsúlya 7.7kg, testhossza pedig 72cm. A XX. században a két világháború közötti időszakban nagy számban hoztak be az országba ezekből a Flamand Óriás nyulakból, sport-, prém- és húsnyúl tenyésztés céljából.    Míg a családok saját húsfogyasztásának és prém igényének kielégítésére kiválóan alkalmas volt, a kereskedelmi célú húsnyúl előállításban kevéssé használják nehéz csontozata és a rossz csont- hús aránya miatt. A rendkívül hosszú és csontos vágott test a vásárló számára ugyanis nem vonzó. Az izomzatának zsírtartalma viszont alacsonyabb a kisebb fajtákéhoz viszonyítva, ami húsának értékét a jelenlegi fogyasztói szokások alapján felértékelheti.